Befelé szeress

Már megint itt vagy? Látszik, hogy nem bírod nélkülem! Vagy csak azért vagy itt, hogy mégis legyél valahol és csinálj valami értelmeset a szemeddel? Nem emlékeztet valamire rémesen a szitu, amit vázoltam? Nem? Még most sem? Pedig már legalább 5 szót elolvastál ezidáig. De, ha nem hát nem.

Elvégre azért vagyok ÉN itt, hogy elmondjam mire is hajaz veszettül a dolog! Én legalább tudom miért vagyok itt - na de nem is húzom tovább a kis agyadat, belecsapok a közepébe.

A mai "szerelmi" kapcsolatokra, arra játszok rá a bevezetőben. Igen, tökre direkt csináltam - nem túl zseniális, mi? Azt kell mondjam épp annyira tragikusan vezettem fel a témát, mit amilyen tragikus maga a téma.
Szerelem. Annyira szép szó és mi annyira elcsúfítjuk. Mondd, mégis mire asszociálsz, ha meghallod vagy meglátod ezt a gyönyörű emberalkotta szót? A feltétel nélküli boldogság? A nyakamat rá, hogy nem. Vannak a depresszív típusok, akik azonnal a szenvedésre, a fájdalmaikra gondolnak és már sercen is a borotvapenge a csuklójukon. Bravó társadalom!

Aztán ott vannak azok, akiknek beugrált az agyába a fékeveszett smárolás, szinte hallják fülükben a kicsatolódó övek és melltartókapcsok hangját. Szerelem ez? Hát persze. Szerelem a testiségbe. Egészen addig, amíg valaki jól át nem veri őket, és aztán ők is az első kategóriába kerülnek. Azzal a pici különbséggel, hogy nekik még az ereiket sem kell felvágniuk, a szifilisz vagy az AIDS kinyírja őket maguk helyett. Bravó társadalom!
És akkor jöjjenek végül, de nem utolsó sorban - csak mert nem diszkriminálunk, ugyebár - a legártalmatlanabbnak tűnő egyedek. Hogy kik is ők? Hát a nyálas romantikusok. Gyertya, habfürdő, picsogós film - lehetőleg egy rossz, ZS kategóriás szégyen a diznicsenelről - és persze önsajnáltató Facebook posztok. Mindezt persze addig, amíg találnak valakit, akik elrebegi nekik az epedve várt szót - ha nem jöttél volna rá, igen a szeretlek az - és belépnek a kettes típusba, majd szép gyorsan egyeskévé fejlődnek. Bravó társadalom.

De ha már megpendítettem a bűvös varázsszót - még mindig a szeretlek -, akkor tovább is mennék ezen a szálon. Ugyebár, a legtöbbször akkor machinálunk ezzel az amúgy tényleg mély jelentésű szóval, ha van valakink. Magyarán: kapcsolatban élünk.
Mégis, mondjátok már meg nekem, milyen kapcsolatok ezek igazából? Az egész arról, szól, hogy legyünk valakivel. Hogy kiírhassuk a közösségi oldalakra, hogy mi most már aztán "kapcsolatban" vagyunk. És akkor megkérdezném ismét, hol van az a híres-neves boldogság?
Egy dolog biztos: nem az anyagias, felszínes XXI. századi tiniszerelmekben az biztos - jó kimondom örüljetek: tisztelet a kivételnek; mert tényleg vannak, még ha ritkábbak, mint a vakolatlan tinilányok, akkor is léteznek. És a kivételeken túl példák is vannak!
Nagyszüleink generációja. Ne nevess, komolyan beszélek! Nagyszüleim idén lesznek 50 éves házasok. 50 éves, BOLDOG házasok. Drága Papám a mai napig a leggyönyörűbb nőnek tartja a földön az én áldott Mamikámat és ehhez nincs szükségük se WiFi-re, se okostelefonra, sőt semmire sincs szükségük. Az ő lelkükben még anno, egy klisémentes világban kialakult valami, amit sok gyerkőc talán soha nem fog megtapasztalni, ha azon az úton haladunk, amelyiken.

És tudjátok, nem azért hoztam a nagyszüleimet példaként, mert egy befásult csaj vagyok, mert nem. Azért, mert jó érzés boldognak látni őket és akarom, hogy mindenki tudjon róla, hogy a szerelem létezik. Még akkor is, ha mi foggal körömmel megpróbáljuk széttépni és kiirtani a tényleges szerelmet anyagias világunkból.
Nem kell! Semmi sem kell! Ne legyen benned kényszeres vágyakozás egy társ iránt! Egyedül épp oly zseniális vagy, mint valaki más oldalán! És belefásulnod sem kell egy boldogtalan kapcsolatba! Vagy ezt akarod? Egész életedben egy olyan férfi ingeit vasalni, aki bár gyémántgyűrűt húz az ujjadra, mégsem tud semmit nyújtani neked? Ezt akarod? Ne ezt akard.
Akard a boldogságot és akard, hogy akkor is rendelkezz vele, ha semmi mással nem. Ne a szerelmen, a kapcsolatban élés útján akarj boldog lenni. Legyél boldog és majd rád talál a szerelem. Amikor majd őszintén kimondhatod szeretlek és még csak belehalnod sem kell.

Tudom, begépelni ezeket a nagy szavakat könnyű, de annál nehezebb így élni. Mégis ki ne akarna apró-cseprő ajándékokat kapni néhanapján, melyikünknek ne esne jól egy hideg őszi délutánon hozzábújni, ha fázunk vagy egyszerűen csak tudni, hogy tartozunk valakihez. Mégis, azt mondom nektek drága Olvasóim, csak olyanoknak adjuk meg ezt az örömöt, akik méltók arra, hogy mindezt velünk éljék meg.

Na, tudod már miért vagy itt? Remélem most már bírod nélkülem és a saját boldogságod érdekében vagy "mindössze" itt.